Terv szerint a nyaralás végén kicsit bejártuk volna a Talca környéki borvidéket, de ez az elcsúszott indulás miatt elmaradt, valamint eléggé fáradtak is voltunk. Ezért aztán az egyik hétvégén elindultunk, hogy megnézzük a szőlőket és borászatokat.
Nem jártunk túl nagy sikerrel, mert a borászatok zöme csak hét közben van nyitva, akkor is csak előzetes bejelentkezéssel lehet megnézni őket. A Chilébe utazók nagy része a turistáknak javasolt borutat is végigjárja, általában szervezett csoportokkal, a nyaralók pedig ugye hét közben is tudnak bort kóstolni. Chile legnagyobb borászatába a Concha y Toro-ba be tudtunk volna menni, de csak délutén 3-kor, mi pedig délben voltunk ott. Az egész nagyon turista-szagú vult, rengeteg busszal, el is ment tőle a kedvünk, ezért nem jöttünk ide vissza.
Próbáltunk bemenni még egy pár helyre, de sehol nem akartak beengedni minket, kivétel a Santa Rita Borászat. Itt sétálhattunk a tőkék között (ez azért inkább csak Gyurinak volt fergeteges élmény), és végigjárhattuk a borászat saját múzeumát Chile történelméről, kultúrájáról. Ez Petivel nem volt egyszerű, de legalább jó hűvös volt az épületben. A Santa Ritának elegáns étterme is van, ahová Petivel jobbnak láttuk nem betérni, úgysem élvezhettük volna tőle a finom ételeket, inkább a régi színből kialakított büfé-kávézóban ettünk egy szendvicset. Itt Peti kedvére nézegethette a kiállított régi szőlőművelő eszközöket.
Bort kóstolni szombat lévén nem lehetett, így csak vettünk egy üveg bort és körbejártuk még egy kicsit a környéket. Rengeteg szőlőt láttunk, egész hegyek vannak betelepítve.
Aztán egyszer csak úgy gondoltuk, elég szőlőt láttunk és hazamentünk. "Jót" kirándultunk: mentünk 400 km-t, rövid nézelődésen kívül egész nap ültünk az autóban, izzadtunk, de sebaj, majd máskor nagyobb szerencsével járunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése