2008 január

Érkezésünk után Gyurinak rögtön munkába kellett állnia, de szerencsére a karácsonyi ünnepek és a februári nyári szünet között nem volt sok munka. Hétvégente a közeli tengerpartra, vagy baráti összejövetelekre jártunk, hétközben pedig esténként vásárolni jártunk, hogy a kissé még hiányos háztartásunkat feltöltsük. Délutánonként, míg Gyuri még az Egyetemen volt, mi Petivel ismerkedtünk a szomszédokkal, fürödtünk a medencében, játszottunk a gyerekekkel.

Az egyik első városnéző utunk Vina del Marba vezetett. Ez az óceánparti városka Valparaisoval szinte teljesen egybe van épülve és Chile egyik fő üdülőközpontja. Európából és Amerikából talán ide érkezik a legtöbb turista. Ennek megfelelően nagyon szépen rendben tartott, gondozott, gyönyörű parkokkal, pálmafákkal övezett tengerparti sétánnyal, elegáns éttermekkel és üzletekkel.

Hosszan végig lehet sétálni a parton, egy része homokos strand, a másik fele sétány, a kövek fölé épített kilátókkal, ahonnan a több méteres hullámokban lehet gyönyörködni. A szél megállás nélkül fúj, a levegő páratartalma 100%, alig győztük nyaldosni a sót a szánk széléről.













Első tengerparti utunk Maitencilloba vezetett, ami szomszédaink egyik kedvenc strandja. A tengervíz szinte sosem lesz 15 foknál melegebb (Chile egész partszakaszán), így a fürdés nemigen jöhet szóba. Napozni nagyon kellemes, a hűs szél miatt a meleg sem elviselhetetlen, nagyon kellemes a napon feküdni.











Januárban Eduardoék után Sergio és Patricia kerti partijára voltunk hivatalosak, Eduardo, Mary, Marco és Pati társaságában. Az egész napot együtt töltöttük, megismertük a chilei étkezések elmaradhatatlan fogását a pevrét (pebre) és a nemzeti italt, a piscot.











Január utolsó hétvégéjén a papudoi strandra mentünk. Nyáron a part mindig tele van, egymást érik a törölközők. A strand mögötti sétányon sétalovagolni lehetett, amit Peti ki is próbált.