Megérkezés új otthonunkba

Másfél napnyi utazás után, Frankfurt és Sao Paolo érintésével megérkeztünk Santiagoba. Minden járat tele volt, de szerencsénkre -igaz, az utolsó sorban- a stewardessek segítségével lett egy üres 4-es sorunk. A frankfurt-Sao Paolo 11 órás utat éjjel tettük meg, Peti már az átszálláskor olyan fáradt volt, hogy mire elrendezkedtünk a gépen, még a felszállás előtt elaludt. A 11 órából 9-et átaludt, így viszonylag kipihenten szállhattunk át a santiagoi járatra.
Az út az Andokon keresztül felejthetetlen volt, bár valószínűleg nem mi voltunk az egyetlenek, akik az "életben maradt" rögbijátékosokra gondoltak. Az Andok felett átkelve olyan érzésünk volt, mintha a hegycsúcsok csak egy karnyújtásnyira lennének alattunk, hiszen a tízezer méteres tengerszint feletti magasságunk 4000 méteres "hegycsúcsok feletti" magasságra csökkent.
Santiagoban január 6-án 30 C. fok és kb. 90 %-os páratartalom, valamint az Egyetem sofőre fogadott minket. Addigra már kellően fáradtak voltunk, így az egész út legnehezebb részeként marad meg a 2 órás autózás Quillotába. Az út hegyeken keresztül vezet, így szegény Peti egy elnyöszörgött "semmi baj, semmi baj" után megmutatta, hogy van belőle az anyja véréből is, és visszaadta az út során elfogyasztott pár szem kekszet.
Azért épségben megérkeztünk a San Martin 980 alá, ahol a szomszédok nagy örömmel és hideg sörrel vártak minket.