Valparaiso kb 40 km-ra van tőlünk, ez Chile leghíresebb turistalátványossága Patagónia után. Nem véletlenül népszerű, minket is teljesen rabul ejtett, gyönyörű fekvése, jellegzetes építészete, színei egyedülállóak.
Télen sok délutánt és hétvégét töltöttünk itt, volt hogy vásárolgattunk, vagy csak átjöttünk ebédelni, sétálgatni.
Május végén a kikötőtől indultunk felfelé, a Paseo Yugoslav felé:
Május végén a kikötőtől indultunk felfelé, a Paseo Yugoslav felé:
Június végén áthajtottunk a városon és a város déli részén, az Egyetem Élelmiszeripari Karának közelében parkoltunk le. Ezen a részen széles járda húzódik a part mellett, ahonnan a séta közben sirályokat, kormoránokat, fókákat lehet látni.
A fent látható zöld-sárga étteremben többször is ebédeltünk, isteni haláteleik vannak, ebéd közben pedig a tengerben lehet gyönyörködni, főleg, ha az ablak mellé sikerül leülni, mint eddig nekünk mindig. Június 28-án, szombaton voltunk itt, minden fel volt díszítve pálmalevelekkel, zászlókkal, lampionokkal. Kiderült, hogy a másnapi Péter-Pál ünnepre készülnek, a halászok szentjének ünnepére. Sajnos vasárnap nem tudtunk visszajönni -pedig a halászok nagy utcai sütés-főzést rendeztek-, mert Eduardóékhoz voltunk hivatalosak ebédre.
Peti lassan kezd étterem-kompatibilis lenni, eddig nem igazán tudtunk vele elmenni sehová, de már megtanulta, hogy nem illik elmászkálni az asztaltól, legfeljebb beül az asztal alá a kólájával, de ott senkit nem zavar.
Eddigi valparaisói éttermezéseink során mindig jöttek zenészek, akik étteremről-étteremre járnak és mindenhol eljátszanak 4-5 számot. Az alábbi, La Joya del Pacifico (Csendes-óceán ékszere) c. dalt minden alkalommal előadják. A dal Valparaisóról szól, elsorolják benne a látványosságait, de a lényege persze az, hogy nincs is nála szebb város a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése