Narancsszüret Eduardónéknál

Peti névnapján, a valparaisoi halászok ünnepe helyett Eduardóékhoz mentünk ebédelni. Jött egy chilében élő amerikai lány is, őt Mary ismerte valahonnan. Az ebédet szokás szerint Eduardo főzte, és szokás szerint nagyon finom volt. Mary hozta a formáját, rengeteget beszélt, de nem tudtuk megfejteni, miről. Úgy tűnt, nem csak a mi nyelvtudásunkkal volt a baj, mert a másik amerikai csaj sem értette, miről hadovál Mary.

Peti az ebéd helyett inkább kiment a kertbe "füvet nyírni" és a kutyával játszani.

Később mi is kimentünk, hogy ledolgozzuk az ebédet és szedjünk magunknak egy kis narancsot, citromot, mandarint, lime-ot. Eduardóék kertje majdnem egy hektár, az egyik része díszkert, gyönyörű pergolával, ami alatt nyáron akár 30 ember is le tud ülni. Másik része gyümölcsös és zöldséges kiskert. A gyümölcsösben a citrusok mellett barack-, mandula-, avokádófák vannak. Nagy élmény volt nekünk közvetlenül a fáról enni a friss narancsot. Peti is elemében volt, végig ott dagonyázott körülöttünk.








Mikor sötétedett, még visszamentünk kicsit a házba kávézni. Peti Nicóval, Eduardo 5 éves fiával próbált játszani. Nico vagy teljesen félre van nevelve, vagy nem teljesen százas szegény, ezt még nem tudtuk eldönteni. Vannak normális pillanatai, de ellenkezni nem lehet vele, akkor üt-vág. Szegény Peti mindig közeledne hozzá, de szinte mindig sírás a vége, mert Nico megüti. Végül a békés DVD-nézésben maradtak, de Nico akkor is kiborult, mert a beszélgetésünktől nem hallotta a mesét.
Peti úgy kimerült, hogy a hazafelé vezető 5 perces úton a kocsiban elaludt.